Nincs mit letagadnom. Hiányzik. Ő olyan más, és olyan messze van. Miért ment el? Miért van ez igy? Én őt akarom. Vissza akarom kapni. Nem szeretném. Akarom... Ha tudnék tenni érte valamit... De nem lehet mindig van egy nagy akadály. Egyetlen, de nagy. Egyetlen ember. Egyetlen névvel. Az egyetlen, aki...
Eddig úgy gondoltam , hogy nincs szükségem rá, hisz felnőttem (ha nem is minden szempontból, de úgyérzem..). Egy közösségi oldalon "nézelődtem", amikor megláttam egy képet. Oda volt irva a neve, de nem hittem el. Annyira más. Miért változnak az emberek? Na persze ezt nem a külsőre értem. Mindig megértett engem és ez igy volt forditva is. Ránézek és tudom, hogy nem olyan már, mint régen. Ugyan az a szem, ugyan azaz arc, de más van mögötte. Tudom, ez csak egy kép.. Túl kell nézni a képen.
Tapolca.. Messze van és érzem ezt a távolságot. Úgy gondolom, ha itt lenne mellettem ugyanezt a távolságot érezném. Lehet, hogy nagyobbat. Régen nem volt nagy távolság, nem is volt távolság. Nyitott voltam, mindent tudott rólam. Nem úgy mint egy apa... Úgy, mint egy legjobb barát. Tudom, hogy olvasni fogja. Ez el fog hozzá jutni. Ha nem is akarja, de ő akkor is...
Hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése