kritika ?!%

Az elsőfilmes belga író-rendező igencsak próbára teszi a gyanútlan néző türelmét szívbemarkolónak és elgondolkodtatónak szánt, de zavarosan hatásvadászra sikerült munkájával. Főhőse sorsának bemutatásával számos egzisztenciális és társadalmi kérdést szegez a mellünknek, ám mivel a válaszokat ő maga kívánja megadni, a befogadó saját élményei előhívása és a konzekvenciák levonása helyett levegő után kapkodva próbálja túlélni e homályos, hol szürreális, hol dokumentarista elemekkel operáló víziót.

Az autista Bent szülei átlagos középiskolába járatják, ahol rendszeresen megalázzák az osztálytársai. A fiú a számára kegyetlen mindennapokból a videójátékok világába menekül: éjszakáról éjszakára sérthetetlen hősként igyekszik szépséges hercegnője megmentésére. Az eseményeket többnyire az ő szemszögéből látjuk, de a szubjektív kamera néhol átadja a helyét rokonai, orvosai és tanárai beszélőfejes eszmefuttatásainak. Van itt szó kollektív felelősségtudatról, a másságról, a valóság és a képzelet határainak összemosódásáról, Istenről, Jézus áldozatvállalásáról, öngyilkosságról, szerelemről és feloldozásról, de a nagy szavak és a könnycseppek a nem lekövethető koncepció híján sajnos hangtalanul hullnak a feledésbe.